Miért érdemes határidőnaplót használni? Azon túl, hogy feljegyezzük benne az elintéznivalókat, a velünk történt életeseményeket, fontos gondolatokat is megőrizhetjük benne későbbi önmagunknak. Mostani bejegyzésünk szerzője Mayer Kitti, a DOT for You projektmenedzsere, aki személyes élménybeszámoló formájában mutatja be, hogyan változtak naplóírási szokásai az elmúlt évek során.
Sziasztok, Mayer Kitti vagyok. Az első és egyik legfontosabb, amit rólam tudni érdemes az az, hogy határidőnapló nélkül meghalnék. Effektív. De tényleg. Egyrészről azért, mert full analóg arc vagyok. Nem szeretem és nem is használom igazán a Google Calendar-t. A projektjeim miatt (ezekről hamarosan) persze csomó embertől kapok értesítőt, hogy a következő meeting ekkor és ott lesz, igazoljam vissza. Én persze, nem vagyok semmi jónak az elrontója: visszaigazolom és azzal a lendülettel beírom a határidőnaplómba.
“…csak úgy rögzül, ha leírom”
Számomra, legyen szó bármiféle információról, csak úgy rögzül, ha leírom. Papírra, tollal. Persze, nem zárkózom el az elektronikus naptártól vagy más szerkesztő programoktól, sőt. Ezeknek a programoknak is megvan a maga haszna: többen hozzáférnek, egyszerre szerkesztik, alakítják – a munkamegosztás ezek nélkül elképzelhetetlen lenne a mai világban. De ha valamit nem írok be a határidőnaplómba, az olyan, mintha nem is létezne.
Mindig is sokat írtam. Szinte állandó jelleggel. A középiskolában a tanáraimnak és az osztálytársaimnak is feltűnt, milyen – ahogy ők mondták – “gyöngybetűkkel” írok (persze, elolvasni már nem tudták). Nyilvánvalóvá vált számomra és az ismerőseim számára is, hogy némiképp grafomán vagyok, úgyhogy év végén nem volt nehéz dolga a szüleimnek, mikor karácsonyi ajándékot kellett vásárolni. Tudták, határidőnaplóval nem nyúlhatnak mellé. Úgyhogy kaptam mindenfélét. Mindegyiket teleírtam és mindegyiket elraktam.
Mikor hozzáláttam ennek a bejegyzésnek a megírásához, tudtam, hol keressem őket. Egész régieket is találtam: egy virágmintás, mágneses záródásút 2009-ből, és egy piros, kis méretű Moleskine-t, 2010-ből. És persze, itt van a tavalyi és a mostani IRKA-m (sajnos, a legelsőt, a kék vászonborítású, piros gerincest nem találtam).
“A határidőnapló számomra sosem csak egy füzet…”
Szóval, ha már bevállaltam, hogy megírom ezt a bejegyzést arról, hogy milyen is az én IRKA-m, talán érdemes egy rövid kitérőt tenni az előző példányokra. Jobban mondva az IRKA előtti határidőnaplóimra, s azokkal együtt az akkori önmagamra. Hiszen végül is az életem ezekben a könyvekben konzerválódott.
A határidőnapló számomra sosem csak egy füzet, sosem csak egy napló, amibe feladatokat meg határidőket írogatok. Sok esetben tényleges napló volt, amibe a legtitkosabb gondolataimat, a középiskolai szerelmeimhez írott (azóta borzalmasnak gondolt) verseimet jegyeztem le.
Érdekes látni, hogy az idő előrehaladtával milyen irányba változtak a naplóírási szokásaim (már ha van ilyen). Nyilván változtak, mert én is változtam: az ízlésem, az érdeklődésem, a feladataim, az életem.
Bérlet, vonatjegy, csokipapír
A virágos 2009-es naplóban sok MOME-s feljegyzés szerepel (órarend, beadandók határideje és karakterszáma, olvasmánylisták), de van benne a középiskolámhoz köthető emlék és adat is szép számmal (Budapest-Pápa menetrendek listája, például). Akkoriban ugyanis gyakran jártam vissza a régi iskolámba: tanárokhoz, alsóéves barátaimhoz. Nehéz volt az elszakadás.
Nemcsak írtam, de ragasztgattam is a naplóba: bérletet, vonatjegyet, csokipapírt, matricát, múzeumi belépőket, vagy épp (teljesen érthetetlen okokból kifolyólag) egy “sportfogadás” feliratot.
Persze, firkálgattam, rajzolgattam helyenként, de mindig nagyon fegyelmezett és precíz próbáltam lenni.
A piros Moleskine-ra emlékszem, nagyon vágytam rá. Egész vaskos kis kötet lett, jól meghízott a sok fecnitől meg beragasztástól. Mindig volt egy külön dedikált rész valahol a napló utolsó harmadában, ahová a “majd egyszer elolvasom” könyvek listáját gyűjtöttem (mondanom sem kell, azóta sem olvastam el őket).
A piros Moleskine-ból lapozgatás közben előkerült egy fotó
Kicsi, cakkos szélű, fekete-fehér fénykép. Hirtelen megörültem neki. A nagymamám van rajta fiatal korában. Nagyon szépnek látom. Valami néptánc kör lehetett, vagy hasonló. El is feledkeztem erről a képről.
Mindkét régebbi határidőnapló vonalas, teleírtam őket, tényleg. Akkor még semmit sem tudtunk a bullet journal technikáról, meg a ponthálós lapokról.
“…mindig is jobban szerettem rendszerben gondolkodni (…), ahol ki vannak jelölve a határok”
Mondjuk én mindig kockás (bocs, négyzethálós) füzetbe szerettem a legjobban írni (pedig a matekot pont utáltam). Tetszett az a koordináta rendszer. Számomra ez volt a precizitás és a nagybetűs rend maga. Mindig is jobban szerettem rendszerben gondolkodni, egy adott struktúrában létezni, ahol ki vannak jelölve a határok.
“…papíron tudok csak gondolkodni”
Ha össze akarom szedni a gondolataimat, mindig füzetbe írok. Mondjuk, napi szinten többször is össze kell szednem a gondolataimat a párhuzamosan futó projektjeim miatt. Mindegyik projektnek köze van a designhoz, a hazai designerekhez, leginkább. Design Hét Budapest, Ajándék Terminál karácsonyi design vásár, jótékonysági aukció a Design Terminálnak.
Azt hiszem, én papíron tudok csak gondolkodni. Ragaszkodom ahhoz, hogy mindent leírjak, mert félek, anélkül elfelejtem. Napi szinten több “to do list”-et is gyártok.
Általában teljesen átlagos módon kiemelek, kétszer aláhúzok, ja, és sok a bekeretezett kérdő- és felkiáltójel, néha egy-egy csillag. Ezt az egész bullet journal technikát nem vágom amúgy (kár). Gondolom azért, mert ahhoz is idő kellene, hogy megtanuljam, hogyan rendszerezzem az életem és benne a feladataim úgy, hogy az még jól is nézzen ki.
“Let your life flow”
A tavalyi IRKA-mban is vannak színházjegyek, cetlik, de érezhetően kevesebb, mint korábban. A matricák itt különösen fontosak és különlegesek. Egy csomó állatos matrica volt a DOT bázison. Egyszer megérkezett Erika tesója, Gyuri a kislányával, Lolával. Hamar összebarátkoztunk, és jópár ilyen matricát beragasztott a naplómba, a legkülönfélébb helyekre, a réti sastól Napóleonig (ne kérdezzétek, mit keresett az állatos matricák között Napóleon). A legszebb, hogy az IRKA éves mottója alá (“Let your life flow”) egy nagy bálnát ábrázoló matricát ragasztott. Ez nem lehet véletlen.
Az IRKA mottója fontos, de nem kizárólagos az adott évre vonatkozóan. Tekinthetünk rá zsinórmértékként vagy mantraként. A ponthálós lapokat szerintem elég könnyű megszeretni.
IRKA és más
Persze, nem csak IRKA-t használok. Nagyon szeretem például a NOTES jegyzettömböt: az A6-os méret tökéletes a TO DO LIST-ek gyártásához, és ha megvagyok a feladatokkal, ki is téphetem. Vagy például a zsebnotesz, a BLACK for You – azt dedikáltan egy adott projekthez használom.
Szóval, a lényeg, hogy alapjáraton mindegy, mibe, csak írhassak. Na jó, a spirálozott cuccokkal mondjuk vannak némi fenntartásaim (de győzzetek meg).
Alig várom az új IRKA-t, mert akkor talán majd most végre elkezdhetem megtanulni, mi fán terem az a bizonyos bullet journal. Hm, végül is ez lehetne egy újévi fogadalom (elég időben, mondjuk).
Végül is, miért ne?
Az IRKA 2019 határidőnaplót megvásárolhatod a webshopunkban.
Szerző: Mayer Kitti designteoretikus, a DOT for You projektmenedzsere